Mezőcsát a kistérség másik városa, mely a Borsodi – Mezőség közepén található. A csaknem 7000-es lélekszámú kisváros a tiszaújvárosi kistérség déli részét látja el, de a komolyabb teendőket Tiszaújvárosban lehet elintézni. Mezőcsát a környék közúti közlekedési csomópontja is, az utak a belvárosban 4 felé ágaznak el, Tiszakeszi illetve Tiszaújváros irányába, Ároktőn keresztül a Tisza-tóhoz, Gelejen át Mezőkövesd felé, északra pedig Nyékládházára a 3-as főútvonalig. A településnek vasútvonala is van, amely szárnyvonalként csatlakozik a Miskolc-Budapest fővonalhoz. Rövid időn belül pedig a várostól néhány kilométerre északra fog elhaladni az M3-as autópálya, ettől valamivel többre nyugatra, északnyugatra pedig az M30-as gyorsforgalmi útszakasz.

A terület, ahol Mezőcsát épült, zömmel löszös talajú (jó legelők), foltokban agyagos (fazekasok alapanyagául szolgált) és homokos (szőlő- és bortermelésre megfelelő). A Sajó és Hernád folyók nagymennyiségű kavicsot terítettek szét a területen, amelyre ma kavicsbányák települtek Mezőcsáton is. A város és környékének növény és állatvilága az idők folyamán jelentősen megváltozott. Kezdetben a nedvességet kedvelő fajok együtt tenyésztek a szárazság- és sótűrő növényekkel, mára viszont ez utóbbiak dominálnak. A vizes, dús növényzetű területek kiszáradásával az ott élő madarak és egyéb állatok közelebb költöztek a Tiszához, viszont a homokpusztákra és szikesekre jellemző elővilág foltokban még mindig megtalálható a város határában.

A terület jó természeti adottságai révén már évezredek óta lakott volt, a Tisza gyakori áradásai miatt az akkori népek itt telepedtek le, biztos távolban a veszélytől. Ennek bizonyítékai a számos régészeti lelet, melyben Mezőcsát igen gazdag.

A honfoglalást követően, a más településeknél is felmerülő, Örsur nemzetség birtokolta a területet. Írásos emlékek először 1225-ben keletkeztek, amikor a települést még Sath-nak hívták. A falu ekkor két részből állt, Szabadcsátból, ahol a szabad jobbágyok, és Lakcsátból, ahol a szolgák laktak. A település neve az oklevelekben többféleképpen is szerepel: Chat, Chiat, Cziath, Tsát, Csath, Csát, Mezőcsáth. A tatárjáráskor jó menedék volt többezer magyar számára, hiszen az akkori települést tavak, lápok, mocsarak és a Tisza ölelte körül.

Az emlékek szerint 1283-ban itt időzött egy ideig IV. László király is. Bár a XIV. század elején még templommal sem rendelkezett, a század közepétől jelentős egyházat tart fent, így már akkor fontos központnak számított a környéken. A település legjelentősebb birtokosa a Tornaallyai család volt, aki több más helységgel együtt 1474-ben kapta adományul a vidéket Mátyás királytól, mint az uralkodó leghűségesebb híve.

A török időkben a mezőkeresztesi csata (1596) után néptelenné vált, a helyzet pedig csak 1-2 évtized múltán fordult jobbra, amikor Borsod megye az erdélyi fejedelemséghez került, így valamivel biztonságosabb lett a környék. Ennek eredményeképpen 1626-ra Csát lakossága már 79 családra gyarapodott. 1698-ban Lipót császár vásártartási jogot ad, és vámszedő helyet is kijelöl, így az ezáltal elindított fejlődés következményeként a XVIII. század elején mezővárosi rangot kap. Jelentőségét mutatja, hogy 1713-ban és 1715-ben megyegyűléseket is tartottak az akkori városban.

A híres személyek közül városban született 1843-ban Kiss József költő akinek a nevét ma a Gimnázium és Szakközépiskola viseli, és itt lakott néhány évig 1832-től Egressy Béni költő, zeneszerző is. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a lakosság jó része Kossuth párti és szép számmal vesznek részt a harcokban is. A szabadságharc vége felé a cári csapatok felgyújtják Mezőcsátot, és a város csaknem teljesen elpusztul.

A XIX. század iparosítási hulláma sajnos kihagyta a vidéket, így a fejlődés megtorpant, amely ma is érezteti hatását, hiszen jelenleg sincs számottevő ipari és mezőgazdasági üzeme. Ez többek között annak is tulajdonítható, hogy az 1868-ban megépített Miskolc-Budapest vasúti fővonal a járás földesurainak és kisnemeseinek tiltakozása miatt kihagyta Mezőcsátot. Ebben a korban inkább a kézművesipar, ezenbelül főleg a kerámiaipar fejlődött, amely azonban 1920-as évek elején jórészt megszűnt.

A településen a XIX. században a céhesipar és a háziipar, ezen belül a kézművesség vált híressé. Híresek voltak a mezőcsáti csizmadiák, vas- és fémműves céhek, szűcsiparosok, fazekasok. A táj jellegzetes termékei voltak a Miska-kancsók, különböző tálak, tányérok és butykosok, melyeket ma a két tájházban, illetve a kiállítóteremben tekinthetünk meg. A kézművesek termékei keresett árucikkek voltak Miskolc, Polgár, Karcag, Nánás, Debrecen, Kassa, Eger, Tiszadob, Máramarossziget piacain, de ebben az időben Mezőcsát is rendezett országos szintű vásárokat. A századforduló környékén sokat fejlődött az infrastruktúra, megépültek a járásszékhely funkció betöltéséhez szükséges korszerű épületek (Királyi Adóhivatal, Járásbíróság). Kiemelkedő jelentőségűek voltak a nagykapacitású malmok, melyek a környék őrlési szükségleteit is kielégítették.

Az I. világháborúban a település férfi lakosságának jelentős részét besorozták, akik közül 176-an lettek a háború áldozatai. A két háború közti időszak aránylag nyugodtan zajlott, és közben a település is fejlődött (óvoda, iskola létesül). Ezt azonban megtorpantotta a II. világháború kitörése, és az azt megelőző események (zsidóüldözések és elhurcolások), mely alatt 509-en esnek áldozatul a település lakosai közül. A háború vége felé, 1944 novemberében a szovjetek Ároktő felől érkezvén kiszorították a német és szövetséges magyar csapatokat a községből.

A kommunista érában a település járási székhely szerepköre egyre jobban gyengült, ahogy az 1960-as évektől kezdve 1982-ig a hivatalok sorra átköltöztek Tiszaszederkénybe (illetve Leninvárosba). Ennek ellenére a város infrastruktúrája tovább modernizálódott és az akkori község egyre kisvárosiasabbá vált, melynek eredményeképpen 1991-ben Mezőcsát visszakapta a XX. század elején elvesztett városi rangját. Az utóbbi évtizedben bővült a víztisztító, teljeskörűvé vált a telefon- és gázhálózat, felépült a modern autóbuszpályaudvar.

Jelenleg Mezőcsát igen elmaradott a térség másik városához, Tiszaújvároshoz képest, igen magas a munkanélküliség és nagyobb ipari üzeme sincs. Ezen remél segíteni a hamarosan elkészülő autópálya, mely a kisváros határában fog elhaladni. Az önkormányzat nagy lehetőséget lát benne, melytől nemcsak az ipar megtelepedését várják, hanem az idegenforgalom fejlődését is.

Idegenforgalmi értékek a városban:

A mezőcsáti turizmus alapjait jelentik a város népi és történelmi értékei (népi lakóházak, középületek, népművészeti alkotások), a termálfürdő, a nyári illetve őszi kulturális rendezvények.

Építészeti értékek:

Az építészeti értékek mindenhol fellelhetők a városban. Akár a főutcán, akár a szeszélyesen kanyargó mellékutakon járunk, egymás mellett találhatjuk a régi népi építészet emlékeit, a századforduló polgári lakóházait és középületeit, valamint a közelmúltban emelt házakat, lakásokat. Az utcák mai elhelyezkedésében is visszatükröződik a népi építészet, ugyanis az egykori kertes települési rendszerben épült város lakóházai szabálytalan elrendezésben épültek a központ, a templom körül.

A XIX. század közepétől indult fejlődés eredményeként Mezőcsát főutcáján számos ma is létező kastélyszerű intézmény épült, köztük is kiemelkedő az Édes-kastély (ma Tüdőgondozó), a Márk-kastély (kiállítóterem és irodák), a volt járásbiróság épülete (ma B-A-Z megyei levéltár) és a Városháza.

A kisebb utcákon, a Mátyás Király, és a Hunyadi úton találhatjuk meg a századforduló kori bútorokkal és a népi mesterségek termékeivel (Miska-kancsók, tálak, tányérok, butykosok, csizmadia-termékek) berendezett tájházat, illetve helytörténeti gyűjteményt. A város határában lévő szőlőkben pedig sok jó állapotban lévő, szintén a népi építészet korából fennmaradt kunyhót és kis házat találhatunk.

A mezőcsáti strand- és termálfürdő:

A mezőcsáti termálfürdő a város északi határában, a Nyékládháza felé vezető út mentén található, egy üdülőtelep társaságában. A 3 medencés termálvizes strand újonnan megépült részlege a télifürdő, mely egy fedett medencét, és 2 szaunahelyiséget foglal magába. A strandfürdő területén szálláshely is található, így a vendégek akár az éjszakai órákban is fürödhetnek. A kültéri medencék mellett szépen gondozott, hangulatos pihenőhelyek találhatóak fákkal, bokrokkal övezve. A fürdőt szívesen veszik igénybe mind a külföldi, mind a belföldi családok és idős emberek egyaránt, akik között sok a visszatérő vendég.

A strandon főleg a nyugodt, csendes, családias kikapcsolódásra vágyó látogatók találják meg számításaikat, akiket az udvarias kiszolgálás és a mérsékelt árak is visszacsábítanak.

Rendezvények:

A város máik turistacsalogató látványossága a kulturális rendezvények, melyek közül kiemelkedő a júniustól-októberig tartó Csáti nyár rendezvénysorozat, mely alatt különböző színvonalas programok várják az érdeklődőket. Ilyen például a fogathajtó bajnokság, a délborsodi dalostalálkozó, a Csáti vásár, a néptáncgála, a szüreti felvonulás stb.