A régi emlékek felkutatása során egy verset találtam,érdemes elolvasni,ma is megállja a helyét.

A tűzoltó:

Egy ember jön felém,ember egyenruhás.
Istenem ki lehet?Rendőr vagy postás?
Nem rendőr,nem postás más a hivatása,
Tűzoltó úgyvélem,akárki meglássa.
Tűzoltó,óh?igen,én most már megértem,
Tőlle önmagától ígyhát megse kérdem.
Ismerem én immár e nemes hivatást,
Ők mentik meg tűztől mindnyájunk otthonát.

Ha folyó megárad,széttépi a gátat,
Mit csinálsz jóember?már elmossa házad
Segítségért kiátsz?előzöd a vizet?
Hiába minden mossa telkeidet.
Összedől már a fal,beomlik a tető,
Mentsük meg emberek,mentsük mi menthető.
A néptömeg áll,méllán,zsebredugott kézzel,
Csak a tűzoltók birkóznak a haragos vízzel.

Nézd ott a romokközt bugdácsol valaki,
Emberek!mentsétekmeg!Hozzák a partra ki?
De senki nem mozdul,a fuldoklót hagyják,
Mentőcsolnak közeleg,némelyek úgy mondják.
Ki az ki lehajol?nézd valakit csolnakjába emel.
S a megmentett személy,lásd már a parton hever.
Ujjongva kiáltják ki volt a megmentő?
Mások így felelik,nem más mint egy derék tűzoltó és mentő.

Balest ér ember?eltörik a lábad?
Nem segítenek rajtad,kik körülted állnak.
De lám a tűzoltó,az megfogja kezed,
S mentőautón robog,a kórházba veled..
Becsüld meg hát ember jobban a tűzoltót,
ne mondj reá soha átkot,vagy gyúnyos szót.
Nem érdemel szidást,inkábbb dicséretet,
Mert híven szolgálja a magyar nemzetet.

Írta:

Szeghő Sándor

községi tűzoltó

Hozzászólások lezárva.